Az ellenállásokat ellenállásoknak nevezik (általában "R" jelöléssel), és az összes elektronikus áramkör leggyakrabban használt alkatrészei. Az ellenállás fő fizikai jellemzője, hogy az elektromos energiát hőenergiává alakítja. Azt is mondhatjuk, hogy energiaigényes elem, és belső energia keletkezik, amikor áram halad át rajta. Az ellenállás általában a feszültség és az áram megosztásában játszik szerepet. A jelek esetében az AC és DC jelek is áthaladhatnak az ellenálláson.
A
nagyfeszültségű ellenállásolyan ellenállásra utal, amely 1000–35 000 voltos nagyfeszültség alatt működik, ellenállása pedig legfeljebb 1011 ohm. Ahhoz, hogy nagyon nagy feszültséget elviseljen, a nagyfeszültségű ellenállásnak rendelkeznie kell a
magas ellenállási értékés nagy teljesítmény disszipáció. Az elektromos meghibásodás elkerülése érdekében karcsú, nagy nyomószilárdságú hordozót kell választani, az ellenálló fólia spirálszalagból készül, és a feszültség gradiens hosszában nem haladhatja meg az 500 V/cm-t.
Ez az ellenállás szintetikus szénfóliából, fémfóliából és fémüveg-mázfilmből készül. Nagyfeszültségű készülékekben feszültségosztóként és elnyelőként használják, valamint egyenirányító szűrőkondenzátorok kisütésére és ívoltására is használható.
